Naná! Abból lehet csak igazán hír! A mai világban talán pontosan csak annak tulajdonítanak igazán hírértéket, ami eltért a normálistól, az átlagostól és valamiért kirívó. Kivéve, ha valamilyen tabu témáról van szó. Arról valamiért továbbra is hatalmas a hallgatás, egyszerűen mintha nem is létezne. Ilyen a hajléktanok helyzete, vagy épp a különböző függőségek, mint az alkohol, a drog, vagy épp a szerencsejáték. Én sem vagyok egy szent, de nem értem, hogy ezekről a témákról miért nem lehet még mindig nyíltan és őszintén beszélni, és ha valaki ilyen állapotok valamelyikével küzd, akkor miért kell rögtön megbélyegezni és miért nem lehet nyíltan és bárminemű hibáztatás vagy vádaskodás nélkül segíteni.
Szerencsére vannak olyan intézmények és emberek, akik nem így kezelik ezt a kérdést – igaz, kevesen. Léteznek addiktológiai rehabilitációs intézetek, ahol tabuk nélkül segítenek a bajba jutottaknak. Természetesen itt is van állami és magán intézmény, azonban azt is tudni kell, hogy az állami szférában – mint oly sok más területen – az addiktológiai vonalon is igencsak nehézkes és körülményes az ellátás. Mit értek ezalatt? Csupán annyit, hogy nem igazán beteg-barát, nehezen összeegyeztethető a mindennapokkal és hosszútávon nem igazán nevezhető hatásosnak. Az alkoholtól függőknek például 3-4 vagy 6-15 hónapos, bentlakásos programokat szerveznek a terápiák és csoportos ülések mellett. Ezek olyan hosszú idők, amik egyrészt a legtöbb esetben nem indokoltak a betegség stádiumát tekintve, másrészt nehezen, vagy leginkább semennyire sem összeegyeztethetők a betegek mindennapos életével. Elvégre elég kevesen tudják azt mondani ma Magyarországon, akiket ilyen probléma érint, hogy ott hagyja a családját és a munkáját hónapokra.
Ezzel szemben szerencsére léteznek magánkézben lévő intézmények is, amelyek jobban alkalmazkodnak az egyéni igényekhez és jobban összeegyeztethetők a mindennapokkal. Természetesen cserébe nincs ingyen, sőt, sok esetben egészen borsos árat kell fizetni a kezelésért, de az egészség minden pénzt megér.
Ilyen intézet például a családi kézben lévő Felépülők Családi Felépülési Központ. Hitelességük a történetükben rejlik. Amilyen őszinteséggel nyilatkoznak róla a honlapjukon és persze személyesen is, azzal is azt erősítik, hogy ez nem lehet tabu téma és csakis a legnagyobb őszinteséggel lehet segíteni ezen a problémán. Így persze őszintének kell lenni azokhoz, akik segítenek bennünket ezen az úton, de leginkább mindenekfelett magunkkal szemben kell őszintének lenni, hiszen ebben rejlik a gyógyulás kulcsa. A család esetében az történt, hogy az édesapa függőségére kis híján ráment az egész család. Hiába kerestek kiutat az alapproblémára, minden próbálkozás – hosszútávon – sikertelennek ígérkezett. Idő közben pedig azon felül, hogy lelkileg tönkrementek, a fiúk is függő lett, az alkohol és a drog rabja. Ekkora találkoztak az úgy nevezett Minnesota-módszerrel, amit aztán ők is alkalmaznak a saját központjukban. Ennek köszönhetően sikerült kimászniuk az éveken át tartó küzdelmekből és ma újra erős és boldog családot alkotnak, akik ezek után a megpróbáltatások után megerősödve hozták létre a Felépülőket azért, hogy másoknak is segíthessenek a tapasztalataik által.
A Minnesota-modellről annyit érdemes tudni, hogy egy olyan bentlakásos módszer, amelyet már az 1900-as évek közepétől használnak – igen nagy sikerrel. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy az USA-ban a rehabilitációs intézmények 4/5 része ezzel a módszerrel dolgozik alapvetően. Nálunk persze ritka ezzel találkozni, de ezért van a Felépülők. Ez egy olyan 28 napos, bentlakásos folyamat, amelynek során a betegek szoros napirendet követve megtanulhatják, hogyan töltsék és építsék fel a napjaikat józanon, illetve hogy mire van szükségük a józansághoz. A kiscsoportos terápiákon, beszélgetéseken kívül számos programot kínálnak nekik, a helyszín pedig egy végtelenül nyugodt környezet, ideális egy ilyen művelethez. A honlap alapján 70-75%-os hatékonysággal tudnak dolgozni ezzel a módszerrel, ami igazán jónak mondható. Ezt pedig azáltal mérik, hogy a már gyógyultakkal is folyamatos a kontroll és a kapcsolattartás, sőt, sokan tanácsadók lesznek a cégnél, hiszen ők azok, akik igazán tudják, hogy a gyógyulni vágyók éppen min mennek át.
Tehát ha ilyen problémával küzdünk, vagy valaki a szeretteink közül, őket bátran keressük, mert Magyarországon az egyik, ha nem a legmegbízhatóbb addiktológiai rehabilitációs intézetet és szervezetet vezetik sok éves tapasztalattal, valamint Dr. Petke Zsolt PhD pszichiáter, addiktológussal, osztályvezető főorvossal az oldalukon.