A napelemek híre házról házra terjed

Anyukámat sajnos könnyű megvezetni, mert nagyon kis mértékben rendelkezik forráskritikával. A mindennapokban ezt ellensúlyozza apukám szkepticizmusa, aki viszont sokszor még a saját szemének sem hisz. Általában hírportálokról tájékozódnak; anyukám a celebek életéről szóló híreket szokta elolvasni és a sütős-főzős linkekre kattint, míg apukám a gazdasági, politikai és autós cikkeket nézi meg. Könnyen lehet, hogy ezért szkeptikus, mert ilyen híreket olvas, anyukám pedig hiszékeny, mert neki végül is mindegy, hogy a csirkét harminc percet vagy ötven percet kell sütni a blog szerint.

A szüleimnek van egy délutáni rutinja, amikor egy-egy bögre kávéval leülnek a számítógép és a laptop elé és elkezdik böngészni a hírportálokat. Amikor valamelyikük olvas egy nagyon érdekes vagy megdöbbentő hírt, beszámol róla a másiknak (aki általában nem figyel, mert éppen olvas valamit). Így talált rá anyukám a napelemekre is. Az egyik blog linkje egy rendkívül vidám beszámolóra vezetett, amiben a boldog, újdonsült napelemtulajdonos ömlengve beszámolt a tapasztalt pozitívumokról. Anyukám végigolvasta, majd sugárzó arccal apukám felé fordult, hogy csináltassanak napelemet. Apukám dörmögött valamit válasz gyanánt a válla felett, majd olvasta tovább az aktuálpolitikai cikket. Édesanyám még próbálkozott egy darabig, majd feladta és tovább görgetett.

Csodálkoztam, hiszen anyukámat nem ilyennek ismerem; amikor valamit a fejébe vesz, azt végig viszi, akár akarja apukám, akár nem. Nem kellett sokat várnom és következett a második próbálkozás, még mindig kedvesen és apukám véleményét kikérve. Vacsora közben kezdte el mesélni anyukám, hogy milyen nagyszerű cikket olvasott és szerinte ideje lenne nekik is belevágni, vagy legalább utána nézni a napelemes rendszereknek. Napelemek, napelemek… motyogta apukám, majd legyintett egyet. Ekkor anyukám hozzám fordult segítségért, hogy én biztosan tanultam valamit a napelemekről, ugye milyen hasznos és környezetbarát alternatívát jelentenek az áramnyerésre? Helyeslően bólogattam, egyrészt, mert anyukámmal nem tanácsos fontos dologban ellenkezni, másrészt én is így gondolom, hogy rendkívül hasznos szerkezetek és abszolút megérik az árukat. Apukám engedett a nyomásnak és megígérte, hogy utána néz, hogyan lehetne a házra napelemeket szereltetni.

Teltek múltak a napok, de szemernyit sem haladt a szüleim napelem projektje. Anyukám esténként napelemes oldalakat bújt, de nem tudta eldönteni, melyiknek szavazzon bizalmat. Megígértem, hogy segítek neki és rá is találtam egy weboldalra, ami nagyon megfogott. Mindent érthetően és a nem mérnök emberek számára is teljesen érthetően írt le, külön hangsúlyt fektetett a garanciára és a minőségi alapanyagokra, így azonnal megnyert engem. Megmutattam anyukámnak is, akit legjobban az árajánlat kérése gomb foglalkoztatott. Mégsem mert egyedül belevágni, úgyhogy apa elé tette a laptopot és azt mondta, hogy most vagy soha, de inkább most.

Apukám jó alaposan végig böngészte az oldalt, majd nagyot sóhajtott és kért egy árajánlatot. Izgatottan várták a helyszíni szemlét; apukámat is beszippantotta a napelem projekt. Egyenesbe ért a dolog, hamarosan a papírmunka és a felszerelés következett. Nem telt el sok idő a tervezés óta és máris a megvalósításra került sor. Szüleim tapasztalatait hallgatva nem volt túlzás az ömlengő beszámoló, tényleg nagyon hasznos kis szerkezetek. És ami a legmókásabb az egész történetben, hogy apukám már a szomszéd családnak meséli, hogyan szánta rá magát a napelemek felszereltetésére, csak véletlenül elfelejti megemlíteni, kinek az ötlete is volt…